Kamerák.

Ez volt az első gondolatom, amikor hajnalban felriadtam. Hogy kamerák vannak felszerelve az épületben, és valószínűleg a zártláncon már rég körbeért a meztelen valagam.

Törtem a fejem, de nem jutott eszembe, hogy az irodánk, egyébként zárt, előterében vannak a kamerák vagy csak rosszul emlékszem, és összekeverem az épület frontjával? Tényleg nem jutott eszembe. Abban biztos voltam, hogy a fő- és mellékbejáratnál, a mélygarázsban, a recepciónál, illetve a liftnél és a lépcsőknél az alsószinten vannak, de, hogy feljebb?

Mitévő legyek?

A vezető, na persze! Az értékesítési osztály főnöke lehet, hogy most tánccol meztelenül és totál beszívva megannyi monitoron.

Jézusom. Ezt nem úszom meg.

Belefúrtam a fejemet a párnámba, és üvöltöttem párat.

Az ajándék, hogy itt lehetek, mi?

A valódi lényegem vagyok, mi?

Bassza meg!

Hát, most jócskán kap mindenki a valódi lényegemből!

Még hogy a legfelsőbb szféra!

Mint egy piti áruházi tolvaj, kisurranok a beosztottam cipőjében!

Kiugrottam az ágyból és gyorsan lefürödtem. Az új tusfürdőmet és samponomat használtam, amiket előző este vásároltam egy francia parfümériában. Remek illatuk volt. A legrémisztőbb az egészben az volt, hogy mindenre pontosan emlékeztem az estéből, így nem csak az irodában, hanem az utána történtekre is. A pipere holmik mellett vásároltam Armani, Gucci, Ralph Lauren, Burberry, Tommy Hilfiger és Moschino ruhákat, majd miután hazaértem, kipakoltam a szekrényemből minden régi holmimat, és kidobtam az egész ruhatáramat.

Mint egy kibaszott kamasz!

Mint egy kibaszott autista, aki nyert a lottón!

Olasz kézzel varrt selyemalsónadrágok!

Krokodilbőr neszeszer!

Arany pénzcsipesz!

Nem vagyok normális!

Megtörölköztem, és megpróbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel. Már az alsónadrágoknál elakadtam. Kanárisárga, napsárga, azúr, mélykék, püspöklila, tűzpiros, bordó, hússzín, fűzöld, méregzöld, narancs, magenta. Végül is kiválasztottam a mélykéket. Bár az Hugo Boss öltönyömnek megkegyelmeztem, nem akartam újra felvenni, mert elég gyűrött volt, ám az új Armani ezüstösen csillogó szövetétől visszahőköltem. Szerda dacára úgy döntöttem, hogy a szűkszabású Armani farmernadrágot, a hófehér Ralph Lauren inget, és az aranygombos, tengerészkék Burberry zakót veszem fel. Lábbelinek egy Moschino mokaszint választottam. Úgy találtam, talán így keltem majd a legkisebb feltűnést.

Mondjuk, el kell ismerni, hogy ez az igazi minőség.

Egész jól nézek ki.

Pont, mint egy öregedő buzi az aranyparton.

Gyalog indultam el, de rövid idő után legszívesebben visszafordultam volna, hogy kocsiba üljek, mert úgy éreztem, hogy mindenki engem figyel. Éreztem, hogy égnek a füleim, de már nem volt mit tenni: nem akartam több időt elvesztegetni, mert minél előbb a dolgok végére akartam járni.

Vettem egy nagy levegőt, és beléptem az irodaházba. Még semmi mozgás nem volt.

Jó reggelt! Ilyen korán?

Mit vigyorog ilyen önelégülten ez a két fajankó biztonsági?

Igen. Ilyen korán.

És milyen elegáns ma! Tárgyalás?

Mondjuk.

Segíthetünk valamiben?

Igen, segíthetnek. Vannak biztonsági kamerák az emeleten?

Melyik emeleten?

A legfelső emeleten.

Miért?

Mert tudni szeretném. Szóval vannak kamerák a legfelső emeleten?

Uram, ha történt valami, akkor szóljon, és, mi…

Csak tudni szeretném.

Nincsenek.

Hogyhogy nincsenek?

Nem tudjuk. Csak lent vannak, de a vezetőkhöz minek? Egyébként is zárva vannak a szintek, és csak kártyával nyithatóak az ajtók. De miért kérdi?

Csak kíváncsiságból. De köszönöm. További szép napot!

Szép napot magának is!

Fellifteztem, de valahogy nem tudtam elhinni, hogy ennyivel megúsztam a dolgot. Képtelenségnek tartottam, hogy az előző napi produkcióm után az égvilágon semmi retorzió nem ér, azon kívül, hogy onnantól kezdve kénytelen leszek úgy öltözni, mint Rod Stewart. Kinyitottam András irodáját, és visszahelyeztem az asztala alá a cipőit, aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, alaposan átvizsgáltam mindent a szobában. Arra gondoltam, András van annyira dörzsölt, hogy bekamerázza az irodáját, és ki tudja, talán valami szerverre menti az adatokat.

Sosem lehet tudni. Manapság akkorka kamerák vannak, mint egy bolha ánusza.

Átkutattam mindent, de nem találtam semmit. Mielőtt kimentem volna, pontosan úgy rendeztem el a dolgokat, ahogy emlékeim szerint találtam őket, aztán egy zsebkendővel letörölgettem az ujjlenyomataimat. Ez még számomra is nevetséges volt, de tudtam, ha nem csináltam volna meg, egész nap nem hagyott volna nyugodni a dolog. Kimentem az előtérbe, és a berliner kendőt visszaterítettem az asszisztens székére. Rövid tétovázás után felálltam az asztalára, és lábujjhegyen pipiskedve megvizsgáltam a tűzjelzőt. Lehet, hogy odarejtették a kamerát. Áttapogattam, ahogy tőlem tellett, de végül el kellett fogadnom, hogy valóban nincsenek megfigyelő berendezések a szintünkön.

Álltam az íróasztalon az új ruháimban, és minden ízemben remegtem. Folyt rólam a veríték. Lemásztam, és bekullogtam az irodámba, majd bevettem egy Xanaxot, és lefeküdtem a földre.

Elképzelhető, hogy kapuzárási pánikom van.

Teljesen meg fogok őrülni.

Összegörnyedtem, és ráharaptam az öklömre.

A világgal egylényegű vezető elég rosszul van.

Úgy gondoltam, legyen bármennyire is jó, nem szabad többet droggal élnem. Nem azért, mert valami őrültséget teszek a szer hatása alatt, hanem azért, mert nem bírom elviselni a másnapot.

A hátamra fordultam, és párszor összeérintettem a mutatóujjaimat az orrom előtt.

Nincs semmi baj. Nem követtem el semmi rosszat. Nincs semmi baj.

Mint egy idióta.

Leeresztettem a kezeimet, és elfordítottam a fejem. Nem tudtam eldönteni, hogy az előző napi viselkedésem volt-e szánalmasabb vagy, hogy komolyan azt hittem, van egy felsőbb hatalom, ami megfigyel. Az íróasztalomról lelógott András pendrive-jának a szalagja. Szórakozottan beleakasztottam az ujjaim, és lerántottam.

Mi lehet rajta?

Felültem, bekapcsoltam a laptopomat, nézzük csak.

Kimutatások az előző évekről, kimutatások a tárgyévből, kimutatások a költségekről, kimutatások, kimutatások, kimutatások.

Negyedeves_status_prezentacio.ppt

Negyedeves_status_tanulmany.doc

Miért készül valaki prezentációval, ha nem akar felszólalni? Ha mindent a főnökére bíz?

Megnyitottam a dokumentumot, és olvasni kezdtem. Hosszú ideje valóban érdekesnek találtam valamit.