Ez minden?

Igen.

Nem találom meglepőnek, hogy az a két személy is rákerült a listára, akikben a szorongásait megtestesíti. És, hogy róluk többet írt, mint magáról.

Nem lehetne, hogy elfordul?

Nem. Ezt már megbeszéltük.

De nem bírom, ahogy grimaszol.

Nem grimaszoltam.

De grimaszolt. És én most lefekszem ide a szőnyegre és a fejemet bedugom a szék alá. És akkor nem látjuk egymást.

Álljon fel.

Nem.

Nézze, ez a terápia elején, a kölcsönös bizalom kialakítása során megfelelő eszköz, de ideje lenne a szemembe néznie.

Nem.

Ne gyerekeskedjen, pont azért nem haladunk, mert még velem sem őszinte. Álljon fel.

Nem.

Ahogy akarja.

Csak meg szeretném jegyezni, hogy fáj, amit az őszinteségről mondott. Szenvedek minden egyes alkalommal, régi sebeket tépünk fel, és ezt kapom.

Komolyan mondja?

Nem. Igazából maga nélkül is ugyanúgy szenvedek.

Sajnálom. De térjünk vissza a listára.

Térjünk.

Nézze, inkább elfordulok, de bevallom nehéz úgy beszélnem, ha a feje a szék alatt van.

Már jó így. Megszoktam. Kérem, hadd maradjak.

Na, jó. Kezdjük a maga részével. Tényleg hobbinak tartotta a maszturbálást?

Akkor még nem tartottam annak, de így utólag, végül is igen.

Maszturbálás során mire gondolt annak idején?

Hogyhogy mire? Hogy minél előbb végezzek. Meg nőkre.

És kikre egészen pontosan?

Az osztálytársnőimre. Az évfolyamtársaimra. Ismeretlenekre. Színésznőkre. Pornószínésznőkre.

Mi volt bennük a közös?

Hogy mellük van?

Jó. Máshogy kérdezem. Gondolt rá, hogy igazából is kapcsolatot létesít velük? Hogy a szexen kívül esetleg társat is találhatna bennük?

Úristen, hová gondol? Dehogy.

És a házassága idején maszturbált?

Fontos ez?

Nézze. Fontos.

Már látom, ahogy grimaszol.

Ezt hagyja abba, és a kérdésre válaszoljon.

Elvétve.

Miért?

Macerás volt egyedül maradnom.

Nem úgy értem, miért csak elvétve, hanem, hogy miért maszturbált?

Mert maszturbálni jó.

És a feleségével szexelni nem volt jó?

Macerásabb volt, mint egyedül maradni.

Miért?

Nem fontos.

Nem tudta kielégíteni?

Nem ezt mondtam.

Nem mondott semmit. Szóval?

Igen, valószínűnek tartom, nem tudtam kielégíteni.

Ennek a felesége hangot is adott?

Állandóan.

Erről beszélgettek is?

Csak erről beszélgettünk.

Meséljen ezekről az alkalmakról.

Mármint?

Mármint, mit mondott?

Andor, nem tudsz kielégíteni.

Miért van az az érzésem, hogy nem ezekkel a szavakkal mondta?

Nézze, ez nekem kellemetlen. De legyen. Azt akarta, hogy kötözzem meg, fojtogassam és tegyek rajta erőszakot, lehetőleg két másik férfival egyszerre. Gondolhatja!

Biztos ezt akarta?

Egen.

Andor, mit mondott?

Az előbb mondtam. Menjek haza két-három tagbaszakadt fickóval és erőszakoljuk meg.

A kudarca nem inkább annak volt köszönhető, amit a múltkor mesélt?

Mit meséltem a múltkor?

Hogy a felesége kicsinek találta a péniszét.

Nekem teljesen átlagos péniszem van! Megmutassam? Tizenhét centiméter és öt milliméter. Ha megnyomom a vonalzót, akkor tizennyolc. Más felesége örülne, ha ekkora volna a férjének.

Én elhiszem.

Nem tehetek róla, hogy ez előző palijának akkora volt, mint egy lónak.

A vízilabdásnak?

Annak.

Gyakran fantáziál arról, hogy a volt felesége erőszak áldozata lesz?

Néha.

És szokott közben maszturbálni?

Jézusom! Miért erről kell mindig beszélni?

Most nem én hoztam fel.

Nem. Nem szoktam. Egyáltalán még csak maszturbálni sem, nemhogy erre! De ha jól emlékszem nincs is odaírva a jelenhez.

Valóban nincs.

Egyébként érdekes, de lehetségesnek tartom, hogy csak azért írtam oda a hokizást a listára, mert maga állandóan megkérdezi, hogy rárántottam-e.

A szexualitás fontos része az emberek életének.

Az.

És gondolom, beszámolna róla, ha kapcsolata volna valakivel.

Igen.

Mondjuk engem is meglepett, hogy felírta egy hobbilistára.

Azt mondta, azt írjam fel, amit szenvedélyesen és szívből csináltam. Felírtam.

Azért feltűnő, hogy a szex más formája nem szerepel a listán.

Gondolom, a hobbi szó feltételez valamiféle rendszerességet.

Andor. Lépjünk tovább. Hagyjuk a maszturbálást és koncentráljunk a hobbilista többi elemére.

Alleluja.

Szuperhősök. Meséljen ezekről.

Ezek ilyen szuperhősök.

Képregényhősök? Batman? Pókember?

Jaj, az olyan infantilis.

Akkor?

Ezeket én találom ki.

Tudna mutatni rajzot?

Nem. Kidobom őket.

Meséljen a legutóbbi rajzáról.

Flexer.

Pardon?

A neve Flexer. Tulajdonképp egy robotruhát viselő ember. Egyszerű ember, de a robotrészei miatt legyőzhetetlen. Ezeket a részeket cserélni lehet. A bal kézre általában egy gyémántélű fűrészkorong van szerelve, míg a jobbra egy gépágyú.

Értem. És milyen színekkel rajzolta le?

Természetesen feketével.

Miért pont feketével?

Miért milyennel kellett volna? Rózsaszínnel?

Ez egy pozitív szuperhős?

Nem tudom.

De mit gondol róla?

Kemény és titokzatos. Öntörvényű. Ilyesmi.

És mire szokott gondolni miközben ezeket rajzolja?

Semmire.

De mégis.

Hogy milyen fegyverek legyenek rajtuk.

Mindig vannak fegyverek?

Mindig.

Értem. És miért dobja ki a rajzokat?

Mert miután befejeztem, már beteljesítették a feladatukat: nincs rájuk szükségem. Elterelték a figyelmemet. Azért az elég beteges volna, ha gyűjteném is őket!

Pedig a kedvemért megtehetné. Kíváncsi volnék.

Ha megígéri, hogy nem teszi ki a hűtőjére.

Megígérem. Itt mi van átsatírozva?

Semmi.

Valamit ideírt, de aztán áthúzta.

Nem. Biztos, hogy nem.

Andor. Látom.

Muszáj ennyire durvának lennie? Annyira kioktató.

Andor.

Néha sötét téglalapokat szoktam rajzolni.

Szín-ját-szás.

Biztos, hogy nem.

Andor. Ennek így semmi értelme.

Kilencedik osztályban beiratkoztam az iskolai drámakörbe. Ennyi.

Érdekelte a színészet?

Nem. Engem Ingrid érdekelt, akibe szerelmes voltam. Miatta iratkoztam be.

És?

Aztán abbahagytam.

Miért? Megint egy kudarc?

Nem. Sőt. Egész jó voltam. De tényleg.

Akkor?

A színészet nem pálya.

Nem erre gondoltam, hanem Ingridre. Meséljen róla.

Nagy és feszes mellei voltak, illetve feszülős nadrágokat hordott. És én szerelmes voltam belé. Három évvel idősebb volt.

És mi lett a kapcsolatuk vége?

Ah. Nem volt kapcsolat. Végigszívtam az első félévet, az összes beszéd- és mozgástechnika órát, de még csak észre sem vett. Pedig én voltam az egyetlen fiú. Tökfeleslegesen ugrándoztam hónapokig cicanadrágban.

Aztán?

Aztán évvégén előadtuk a Peer Gynt rövidített változatát, és a következő évben már nem mentem.

Mi volt a szerepe?

Peer Gynt.

És Ingridnek csak nem Ingrid?

De. Igazából már nem emlékszem az igazi nevére.

Erről meséljen. Milyenek voltak a próbák? Milyen volt az előadás?

Nehéz, mert szorongok ennyi ember előtt, de magam is meglepődtem, hogy mennyire jól ment az egész. Szinte nem is hibáztam. Egészen a jelmezes főpróbáig.

Mi történt?

Annál a résznél tartottunk, amikor megszöktetem Ingridet a faluból. Egy ilyen tornaszeren lovagoltunk, amit a szertárból kölcsönöztünk, tudja. Szóval Ingrid nagy beleéléssel vágtatott előttem, de akkor nem húzódott el előlem, mint addig mindig, hanem egészen beletolta a fenekét az ölembe. A szerepünk szerint leugrottunk a lóról, de a szövege helyett azt mondta: tanárnő állandóan bökdös az álló farkával, ez már beteges! És elrohant. Én meg ott álltam harisnyában, és hát, nem lehetett letagadni.

És mit csinált?

Semmit. Azt mondtam, hogy nem nekem, hanem Peer Gyntnek van merevedése.

Sokat gondol Ingridre?

Régebben sokat gondoltam.

Azért gondolt rá, mert észrevette a merevedését? Mert ellentétben a feleségével ő, még ha pejoratív módon is, de férfiként kezelte?

Az exfeleségem. Erre még nem gondoltam, de most, hogy mondja, tetszik a gondolat.

Mit érzett, amikor ott állt a színpadon, és mindenki magát nézte?

Legszívesebben letoltam volna a gatyámat, hogy nesztek, itt vagyok, igen, erekcióm van.

Ehelyett pedig azt mondta, hogy nem magának van merevedése, hanem a szerepe szerint, Peernek.

Igen.

Rendben. Azt javaslom, hogy az elrejtőzés/elbújás tárgykörét most ugorjuk át. Azt hiszem elég világosan kifejtettem már az álláspontomat erről a témáról.

Kérem, ne fintorogjon.

Nem fintorogtam.

De fintorgott. Ahogy kimondta, ugorjuk át, fintorgott.

Nem fintorogtam, és ha velem szemben ülne, láthatta volna.

Cöcöcö. Mivel nem ülök ott, azt mond, amit csak akar.

Andor. Szerintem térjünk át az alkoholfogyasztási szokásaira.

Térjünk.

Mikor ivott utoljára?

Tizennégy napja.

Nagyszerű. És, hogy érzi magát?

Ugyanúgy, mintha ittam volna. Csak fölöslegesen fosztom meg magam valami olyantól, amit szeretek.

Tudja, hogy az alkohol nem megoldás semmire.

Ugyanúgy, ahogy absztinencia sem.

Helyette végzi a relaxációs gyakorlatokat?

Már jobban ismerem a mutatóujjaimat, mint a volt feleségem a sajátjait.

Sokat gondol az alkoholra?

Igazából nem.

Meséljen a kávézásról és a dohányzásról.

Remélem, nem az jön, hogy ezekről is mondjak le.

Nem mondtam ilyet, csak érdekel.

Kávézni jó. Dohányozni jó.

Ezt értem, de miért fontos, hogy egyedül tegye?

Nézze. Az egész irodaházban tilos a dohányzás. Egyedül a bejáratnál kijelölt dohányzóhelyen lehet rágyújtani. Na, mármost nem elég, hogy én a legfelső szinten vagyok, de ráadásul lent tömörül minden beosztott. Ha lemegyek, mindenki engem néz. Mintha várnának tőlem valamit.

És?

Mi az, hogy és? Lemegyek, és ott vannak vagy negyvenen. Néznek, aztán kisvártatva bemennek. Azt hiszik, kémkedek utánuk.

Zavarja?

Dehogy zavar. De mire beeszi őket a rosseb, kihűl a kávém. Ráadásul el kell mennem András irodája előtt, aki mindig nyitott ajtónál dolgozik.

És ez miért baj?

Mert zavarja, hogy dohányzom.

Ennek hangot is ad?

Nem. De amikor felnéz, fintorog. Az van a szemében, hogy már megint dohányozni megyek. De erre pont a napokban találtam megoldást.

Mégpedig?

Hihi. A tető. Az irodám mellett van a feljárat.

Tehát megkerülte a problémát.

Nem. Átvágtam a gordiuszi csomót.

Meséljen a tetőről.

Lapos.

Andor. Ezt hagyja abba. Mit érez a tetőn? Magának tériszonya van, mégis feljár, csak azért, hogy ne kelljen konfrontálódnia a helyettesével.

Igen. Remek érzés. Még csak eszébe sem jut senkinek, hogy ott keressen. Olyan békés minden.

Ott nincsenek rosszérzései?

Néha tartok tőle, hogy valaki mégis megtalál. Pedig ez nem lehetséges.

Értem. Mi történne, ha András megjelenne a tetőn?

Jaj. Erről ne is beszéljünk.

És számon kérné. Hogy ő viszi vállán az egész osztályt, maga meg nem csinál semmit.

Ez azért erős.

De mit tenne?

Azt mondanám, hogy nem stimmelnek a számok a kimutatásaiban, és ezért öngyilkos akarok lenni. Azért vagyok fent, hogy leugorjak, mert a legjobb emberem át akar verni.

Tényleg foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata?

Nem. De bizonyára meglepődne, és köpni-nyelni nem tudna. Haha!

Tényleg nem stimmelnek a számok?

Ja, nem tudom. Fogalmam sincs. Biztos minden rendben velük. Ezen valószínűleg eléggé kiakadna. Hebegne-habogna, hogy az lehetetlen.

És utána?

Utána visszamennék az irodába, és elfoglalnám magam valamivel. Kitalálnék egy új szuperhőst.