Halló apa, Napsi vagyok!

Mmmmf.

Apa, hallasz? Hál-ló!

Persze, itt vagyok.

Valami baj van?

Nem, nem. Izé, csak hajnalig dolgoztam és elaludtam.

De már két óra van!

Igen, igen, ledőltem ebéd után egy kicsit.

Képzeld! Papával eljöttünk lag, és azt mondták, hogy őstehetség vokvok.

Szuper.

Ha hamegyek, majd kapok vatvat? Annyira, de annyira szetném.

Fffff. Persze.

Igen? Tényleg? Lesz saját lovam? Te vagy a legjobb világ apukája!

Jaj, Napsi, várj, nem, nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy, hogy, hogy eljárhatsz majd lovagolni.

Aaaa, de az előbb azt mondtad!

Félreértettél.

De miért nem? Itt azt mondták, hogy van olyan, hogy bértartás!

Napsi, ne már. Tudod, te mennyibe kerül egy ló?

Nem.

Na, ugye. Nem tudod. Plusz a takarmány, meg az ilyenek.

Jó, de..

Sajnálom, de nem engedhetjük meg magunkat.

Ááááááá.

Kislányom, megértem, hogy csalódott vagy, de én a számtól vonom meg a falatot, hogy neked jobb legyen. Majd eljársz lovagolni. Van az iskolában is ilyen lehetőség. A barátnőiddel.

Rendben.

Inkább azt mondd meg, hogy vagy?

Jól.

Ugye rendesen mosod a fogad?

Igen.

És rendesen eszel, nem csak fagylaltozol?

Jaj már apa, persze, hogy igen.

Hát, jó, akkor, akkor vigyázz magadra. Puszi papáéknak, meg a kobakodra.

Puszi.

Nagyon hiányzol, ám!