Estére összeszedtem magam és elmentem egy hipermarketbe.

Meglepődtem, hogy vasárnap ellenére, milyen sokan voltak. Ez egy kicsit elkedvtelenített, de nem volt mit tenni: ha már egyszer kiautóztam a város szélére, mégsem fordulhattam vissza. A vásárlók többsége, ahogy azt meg tudtam állapítani családos volt. Azok a párok, akik gyerekek nélkül érkeztek, felszabadultan turkáltak a hatalmas áruválasztékban, végre ráérősen, figyelmesen tanulmányozhatták a kínálatot. Onnan tudtam, hogy gyermekesek, mert kivétel nélkül volt valami erre utaló termék a bevásárlókocsijukban. Azoknak, akik magukkal hozták az egész családot, már kevésbé volt felhőtlen a jókedvük. Ha együtt voltak, gondterhelt arccal válaszolgattak egymásnak, erre nincs pénzünk, minek ez, közben épp úgy hegynyire púpozott kocsit toltak, mint a többiek. Ha elkeveredtek egymástól, az összetalálkozásnál jó alaposan leszúrták a másikat, miért kell állandóan elcsámborogni, nem igaz már, mit lődörögsz. Mindezek ellenére boldognak tűntek ők is, nekem legalábbis az volt a benyomásom, hogy ingerültségük valójában csak megjátszott volt.

Tébláboltam a sorok között, végül úgy döntöttem, először a műszaki osztályt keresem fel. Szórakozottan átböngésztem az összes akciós árucikket, és találtam egy számomra ismeretlen márkájú akkus csavarbehajtót. Csak hatezerötszáz volt leértékelve, és bár abban biztos voltam, hogy minden háztartásban elkél egy csavarbehajtó, mégis elbizonytalanodtam. Azt kell mondanom, vágytam egy csavarbehajtóra, de pontosan tudtam, hogy vásárlás előtt kívánatos lett volna tájékozódnom a csavarbehajtók globális piacán.

Nem szabad hűbelebalázs módjára elkapkodni ezeket a dolgokat.

Visszatettem a helyére, és igyekeztem mással lekötni magamat.

Vettem hat doboz Müller- féle tejberizst, vajat, vajkrémet, margarint, tartós tejet, sajtokat, sajtkrémet. Ez mind le volt értékelve. Vettem szalámit és sonkát, kávét, két üveg szekszárdi vörösbort, tusfürdőt, borotvahabot, előfőzött rizst, négy különböző Uncle Ben’s szószt és három doboz előfőzött rizst. Családi kiszerelésben, így kedvezőbb volt az ára, vásároltam még WC-papírt, konyhai törlőkendőt, folyékony szappant, továbbá egy új dugóhúzót, késélezőt és egy ötdarabos kiszerelésű konyharuhacsomagot. Kekszet, csokoládét, chipset, gumicukrot. Mustárt, majonézt, ecetes tormát.

Kicsit bosszús voltam, mert időnként nem fértem oda az engem érdeklő dolgokhoz, sőt, az is előfordult, hogy egyszerűen kiszorítottak a polcok elől a bevásárlókocsikkal.

Inkább visszamentem a műszaki osztályra, és újra alaposan megvizsgáltam a kinézett szerszámot. Úgy éreztem, a kérdés meghaladja képességeimet. Próbáltam keresni más típusú csavarbehajtókat is, hogy összehasonlíthassam őket, de nem találtam. Ez az egyféle volt.

Mi legyen.

Épp eladót kerestem, hogy segítséget kérjek, amikor megpillantottam egy tizenhat-tizenhét év körüli lányt a mobiltelefonoknál. Csinos volt, nem csak szép arca és jó alakja volt, de elég kihívóan is volt felöltözve, a törtcsipke blúza alatt, csak egy leheletnyi melltartót viselt. Igazából mindig jó alaposan megnéztem a tizenhat-tizenhét év körüli lányokat, de soha nem közeledtem volna feléjük, - nem vagyok perverz, csak eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha újra tizenhat-tizenhét éves lehetnék.

És történetesen nem az a tizenhat-tizenhét éves fiú, aki voltam annak idején.

Egyértelmű: odamennék, és megszólítanám.

Szia! Vincenti Andor vagyok. Ezt mondanám.

Hogy oldjam a feszültséget, valamit még hozzátennék, amin természetesen felnevetnénk. Tarthatatlan helyzetünk, miszerint eddig nem ismertük egymást, végre megoldódna.

Aztán megkérdezné, hogy vitorlázom-e? Mert a vitorlásruhám, és a bőröm napbarnítottsága erre utalna. És innen már minden menne magától. Kiderülne, hogy rengeteg a közös bennünk, pár nap múlva pedig lejönne a tóhoz, azt hazudná otthon, a barátnőjéhez megy, és az első este lefeküdne velem, pedig még szűz.

Így lenne megkomponálva a találkozás.

Így történne minden, ha nem az a tizenhat-tizenhét éves fiú lehetnék, mint aki voltam annak idején.

Lassan elindultam feléje, és mintha csak a mobiltelefonokat nézegetném én is, lopva figyelni kezdtem. Még a levegőbe is beleszimatoltam, hogy érezzem az illatát, de csak a szomszéd sorban lévő macskatáp szagát éreztem. Közelebb mentem. Szép, arányos arca és alakja volt, alma alakú mellei pedig eltartották a blúzát, így kicsit kilátszódott a hasa is.

Milyen szép!

Arra gondoltam, eltolom mögötte a kocsit, és közben észrevétlenül belehajolok majd a hajába, ám abban a pillanatban, amikor odaértem, megérkeztek a lány, velem egykorú, és igazán kedvesnek tűnő szülei.

Úristen, mit csinálok?

Óvatosan kikerültem őket, és sietős léptekkel a pénztárhoz mentem.

Mindent egybevetve elégedett voltam a napommal.

Természetesen megvettem a csavarbehajtót is.