Apa! Apa! Apa! Szia, drágám! Szia, hát jól utaztál? Végre itt vagyok, már nagyon untam a végén! Sokan voltak? Nem, azzal nem volt baj, csak nagyon hosszú így. Jól van, ügyes voltál! Nem vagy éhes? Egy picit. Akkor vigyük haza a cuccaidat, utána meg menjünk el enni valamit.…

Pénteken épp csak beugrottam az irodába, hogy megmutassam magam az asszisztensnek, illetve, hogy jól kiosszam egy-két ostobaság miatt. A hülye kis kurva, bizonyára már alig várta, hogy visszatérjen a hős lovagja. Egész nap csak sétálgattam, és figyeltem az embereket. Megebédeltem…

A csokoládésdoboz teljesen kiment a fejemből. Kinyitottam az irodai előtér ajtaját, és amikor beléptem, az asszisztens alakja fogadott, ahogy kezében az üres dobozzal, értetlenkedő arckifejezéssel állt az asztalánál. Nem kellett hozzá sok ész, hogy összerakja, ki ette meg.…

Egyszer, egyetlenegyszer, éreztem valami, a tegnapihoz hasonló boldogságot. Teljesen más minőségű boldogság volt ugyan, valahogy másként mozgatott meg, de intenzitásában hasonló volt. Hajnal volt, és az ébrenlét-álom határán egyensúlyoztam, amikor ebben a furcsa állapotomban…