Lelkiismeret-furdalásomnak kellet volna lennie. Emésztő, iszonyatos lelkiismeret-furdalásnak. De bárhogy is figyeltem magamat, még a legcsekélyebb jelét sem fedeztem fel az érzésnek. Szoronganom kellett volna, jaj, mi lesz, ha. De nem szorongtam. Vagy András, vagy én. Soha nem fognak…

Az új ezüstösen csillogó Armani öltönyömet vettem fel, egy hangsúlyos, hosszított fazonú fekete bőrcipővel és egy leheletkönnyű fekete garbóval. A parfümöm Givenchy. Az illatom még akkor is ott marad mindenhol, ha már rég nem vagyok ott.

Na? Beért a gép. De rajta volt? Nem adhatnak ki információt az utaslistákról. Remek. Talán csak késik. András? Ne már. És ha lemaradt a gépről? Akkor hívott volna. Nem hiszem el. Huszonöt perc és kezdődik a státusz. A picsába! Hívogassa még, de ha megjönnek az…

Ott lóg a hullája fellógatva, mint egy darab sonka. Egy csíkban rásüt a nap. A nyitott szájüregében azonban csak a sötétség kavarog. Valami kecsesség még egy ilyen elhasznált testben is lehet, a furcsán kifacsart tagok megdermedt mozdulatában van valami felfoghatatlan. A lábujjai a…

András beért már? Nem. Hívta már? Többször is. Akkor hívogassa tovább, ha kell ötpercenként, percenként, mit bánom, amíg fel nem veszi. Igen. De előbb hívja fel a repteret, hogy tegnap beért-e a gépe. Merről jöhetett? Frankfurtban szállt át. Jó. Hívja a repteret.

Arra ébredtem, hogy valami vagy valaki, kaparászik az ajtón. András még élt. Legalábbis pislákolt benne az élet, mert valahogy előremászott egy jó méternyit. Az ujjával kaparászta az ajtót. Ez meg hogyan lehetséges? Vagy csak haldoklik? Nem, nem, ez simán túlélné. Ha…

Milyen furcsa is így egy test. Élettelenül. Megszűnik a lélek benne, és ez valahogy látszik. Elég ránézni, és látszik. Nem dobog a szíve. Nincs agyi tevékenység. Leáll a keringés. Egy fatális hiba, és kész is. Tulajdonképpen kedvem volna felhasítani a hasát, hogy…