Elégedetten ücsörögtem az asztalomnál, és a kislányom régi, kedvenc altatódalát dúdoltam, amikor András megjelent az irodámban. Elfelejtettem becsukni az ajtót, ő meg fogta magát, és egyszerűen begyalogolt a magányomba.

Szó nélkül bejött, és megállt előttem.

Figyelj, gyere már át hozzám, szeretnék veled beszélni.

Péntek lévén farmert viselt, a farmerhoz pedig mogyorószínű mokaszint húzott, ezzel tökéletes összhangban pedig egy karcsúsított fazonú törtfehér ing volt rajta, aminek az ujját, látszólag hanyag módon, felhajtotta az alkarján. Szép Rolex volt rajta.

Jé, péntek van!

Rajtam a szokott grafitszürke öltönyöm volt. Szerettem.

Beleszippantott a levegőbe, és megérezvén a cigarettaszagot, olyan arcot vágott, mintha épp akkor ürítettem volna a lábai elé.

Oké, persze. Menjünk.

Követtem az irodájába, és mielőtt beléptünk volna, odaszólt az asszisztensünknek:

Ne zavarjanak.

Leültem, és vártam, hogy túl legyünk rajta, arra gondoltam, már megint túlliheg valamit.

Figyelj, én holnap elutazom, de a következő hét utáni nagy státuszra visszajövök. Csak szerettem volna némileg referálni, hol is tartok-tartunk igazából. Gondoltam érdekel.

Igen, már megint túllihegi a dolgokat.

Na, és hol?

Igazából csak pozitívumokról tudok beszámolni. A lakások értékesítésében még mindig tartani tudjuk az átlag százhúsz nap per lakás időintervallumot. Nem tudnak olyan gyorsan építeni, hogy el ne adjunk mindent!

Felnyerített, aztán folytatta.

Csak arra szeretnélek kérni, hogy beszámolókor majd ezt erőltesd az igazgatóságnak, és akkor nagy baj nem lehet. Persze, ha érdekel, akkor van pár ötlet, ami jól jöhet, de nem is inkább az értékesítési, hanem a személyi oldalon, de ha nincs kedved, akkor ne bolygasd, megértem. Blalablabla. Hantamanta, flórin gyanta. Lidokork. Hahaha! Nem igaz?

Hogy? Ja, de, de igaz.

Átküldtem az adatokat e-mailen, de ki is nyomtattam neked, ezekből fel tudsz készülni a beszédedhez. Én nem akarok hozzászólni majd, csak úgy, ahogy szoktam, megerősítelek mindenben. Nincs kedvem most ezzel foglalkozni. Cirka négy óra múlva indul a gépem, és csak vasárnap érek vissza, szóval ennyi. Rád bízom a dolgot. Tégy belátásod szerint. Gemente, mantira ablaka a kilátások a marketing.

Néztem a dús, göndör haját, és igazságtalannak éreztem, hogy nekem negyvenévesen le kell tolatnom kopaszra a fejemet, ő meg ilyen pompás hajkoronával parádézik, amikor alig tizenegy év van köztünk.

Rendben.

Várakozásteljesen nézett, de mivel nem mozdultam, felállt és felém nyújtotta jobbját.

Akkor, köszi. És jó munkát.

Egyébként hová utazol?

Jamaica.

Ó, az remek. Jamaica a jamaicaiaké.

Az ujjaimmal pisztolyt formáltam, és rámutattam:

Aztán le ne lődd a serifet!

Ühüm.

Visszamentem az irodámba, és a fejemet az ablakhoz nyomva kibámultam az utcára.

Aztán le ne lődd a serifet. Jézusom.

De azért boldog voltam: egy hét, az egy hét.

Az íróasztal takarásában hanyattfeküdtem a földön, és egymásután többször összeérintettem a mutatóujjaimat az orrom előtt.

Nem vagyok dühös. Nincs bennem szorongás, sem pedig gyűlölet. Ura vagyok az életemnek.

Sisteregve kifújtam a levegőt, hogy a kilégzéssel távozhasson belőlem minden negatív gondolat és energia. Közben erősen koncentráltam a megfelelő levegővételre.

Szeretem a munkámat. Eredményesen végzem a munkámat. Jó ember vagyok.

Leeresztettem a kezeimet és mindkettőt kinyújtottam a testem mellett.

Elsődleges feladat: átgondolni a szabadidőmet, és felkelteni az érdeklődésemet valami iránt. Az év háromszázhatvanöt napjából átlagban száznegyven nap szabadság áll a rendelkezésemre. Az év kettőszázhuszonöt munkanapja mellett tehát száznegyven napon szintén nem tudom, hogy mit csináljak, és emiatt meglehetősen szorongok.

Kifújtam a levegőt.

Evidens, hogy kiég az ember, ha mindig ugyanazzal tölti a napjait.

A terapeuta szerint a motiválatlanságom és az ebből fakadó szorongásom elsősorban nem abból adódott, hogy elhagyott a feleségem, hanem épp ellenkezőleg, bizonyára azért hagyott el, mert már motiválatlan voltam a házasságunk fenntartásában is. Ezért aztán azt tanácsolta, írjak össze minden olyan dolgot, ami valaha örömet okozott, és amivel szívesen foglalkoztam. A szabadidős tevékenységek korszerinti változásából ugyanis kiolvashatjuk az elfojtott vágyaimat, illetve feltérképezhetjük a mélyen megbúvó, valódi személyiségemet.

Elég aggasztó, hogy fél év alatt ennyire jutottunk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem kiismerhető a személyiségem.

Odaültem az asztalomhoz, és kerestem egy papírt, meg egy tollat.

Óvoda.

Mit csináltam szívesen az oviban?

Térdzokni hurkában való lehengergetése bokáig. Nyomdajáték. Elbújás.

Emlékeim szerint elbújás után hengergetés, majd nyomdázás.

Alsó tagozat.

Szuperhősök rajzolása. Egyedül.

Felső tagozat.

Elrejtőzés, maszturbálás. Szuperhősök rajzolása.

Gimnázium.

Piálás. Elrejtőzés, maszturbálás.

Egyetem.

U.A.

Az első munkanapomtól mostanáig.

Piálás. Szuperhősök rajzolása. Azt hiszem szenvedélyesen szeretek kávézni és dohányozni. Már, ha nem zavarnak közben.

Ez elég nyomasztó.

A gimnáziumhoz még odaírtam: színjátszás, de végül áthúztam. Jó alaposan átsatíroztam.

Tulajdonképpen rémisztő, hogy soha semmilyen hobbim nem volt. A környezetemben mindig mindenki csinált valami értelmes dolgot, csak én nem.

Ivett. Általánosban szalvétát gyűjtött. A középiskolában kézilabdázott. Szerette a filmeket. Jógázott. Komolyan érdeklődött a pszichológia iránt. Rengeteget olvasott.

András. Gyerekkora óta kerékpározik. Szeret utazgatni. Rajong a zenéért. Imádja a munkáját. Régi lemezeket gyűjt.

Ezt a szart.

Tulajdonképpen soha nem érdekelt semmi.

Még odaírtam a kislányom nevét a lap aljára.

Napsi.

Bevettem egy Xanaxot, és visszafeküdtem a földre.

Nem bírom a stresszt.