Ha megkérdezik tőled, mi a véleményed a farkasokról, mit mondasz? Hogy olyanok, mint a kutyák? Hogy aranyosak? Pedig nem is olyan régen még rettegtek tőlük, oktalanul ugyan, de rettegtek. De most felejtsd el, próbálj meg elvonatkoztatni attól, hogy te ember vagy, és attól, hogy rácsok mögött látjuk őket. Nézz rájuk úgy, hogy pusztán a létezésüket látod. Mit látsz akkor? Mi az, ami feltűnő? Hogy milyen békések? Igen, ez igaz, békésnek tűnnek. Valószínűleg, ha a vadonban látnánk őket, akkor is lennének olyan alkalmak, amikor békésnek és nyugodtnak tűnnek. De mit látsz még? Nem találod furcsának, hogy egy csomó ragadozó ilyen nyugodtan megfér egymás mellett? Igen, lehet, hogy igazad van, az is közrejátszik ebben, hogy nem éhesek, hogy nem kell megküzdeniük a táplálékért. De a farkasok szociális lények. Ez azt jelenti, hogy csoportokban élnek, falkákban. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a falkában rend uralkodik, mert mindegyik egyed ösztönösen tisztában van a helyével. Békések. Nyugodtak. De csak a felszín alatt.

Mert tudod, hogy mi tartja össze az egész falkát? A hierarchia. Hogy van az alfa-hím, az alfa-nőstény, utánuk pedig a béta-hím és így tovább. Csak, hogy ez a hierarchia állandó rivalizálással jár. A béke illékony. Mert mindig vannak egyedek, amik ösztönös késztetést éreznek, hogy előrébb lépjenek. Mindegyik a csúcsra tör. Valamelyik csak egyet lépne a ranglétrán, de valamelyik meg sem állna a csúcsig. Szövetségek kötődnek, szövetségek felbomlanak, de a lényeg: mindegyik csak arra vár, hogy a rangsorban felette álló legyengüljön vagy hibázzon. Ha az ember tevékenységét nem vesszük, tudod, hogy miben pusztulnak el a leggyakrabban? Az egymás közt szerzett, dominancia-harcokban kapott sérülésekbe. Megölik egymást. Hogy a Dzsungel könyvében más volt? Igen. Más. De képzeld csak el! Ezek együtt vadásznak, hihetetlen hatékonysággal és szervezettséggel ejtik el a zsákmányukat, együtt védik a territóriumukat a betolakodóktól, de még a kölyköket is együtt nevelik, és mégis, az ösztöneiket képtelenek kikapcsolni, csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy kicsinálják a másikat. És tudod mi még az érdekes? Hogy egy falkából egészen egyszerűen kiválhat egy csapatnyi farkas, hogy új falkát alkossanak, érted? Vannak olyan csoportok, ahol ez, minden további nélkül végbemegy, és a legkülönösebb az egészben, hogy a két külön falka, ha találkozik, barátságosan viselkedik egymással, miközben a falkákon belül mindegyik egyed a saját társait figyeli! Az ellenség mindig onnan támad, ahonnan a legkevésbé várnánk! Joggal kérdezheted, ha ennyire szörnyű a helyzet a falkákban, akkor miért akarnak mégis odatartozni, igen, ez jogos kérdés lenne! De a válasz egyszerű. A zsíros koncért cserébe viselik el egymást! Mert az a farkas, amelyik nem tartozik falkába, amelyiket mondjuk kiközösítették, az nem képes egyedül nagytestű állatok elejtésére. Az legfeljebb pockokat, meg dögöket ehet, és, ha bemerészkedik egy csoport területére, nos, akkor megölik, kíméletlenül elpusztítják, mert nincsen mellette senki, és esélye sincs! Persze, ezekből lettek a kutyák. Az ilyeneknek elég volt a korai emberek szemete is. Hagyták magukat odaédesgetni a maradékkal. De ezek itt nem hinném, hogy az ijesztgetésen túl bármit is tennének. Kövérek, lusták, a gondozók meg úgysem engedik, hogy egymásnak essenek. Hogy sajnálod őket? Miért? Koszt, kvártély, nyugalom. Nem is tudják, hogy mennyire szerencsések. Nekik már ez a természetes. Szerinted vágynak a szabadságra? Nem, ez kizárt. Fogalmuk sincs róla, mi a szabadság. Nekik ez a szabadság. Szerinted a kutyák másmilyenek, mint a farkasok? Hát, igen ebben igazad van. De szerinted miben?  Okosabbak? Miben? Csak trenírozva vannak a megfelelő viselkedésre. Speciálisan vannak tenyésztve és szelektálva. Szeretet? Hogy a kutyák képesek szeretni? Hát, nem tudom, szerintem nem. Legfeljebb a kötődésre képesek. A szeretetre csak az ember képes. Hogyhogy miért? Mert a szeretet sokkal több, mint pusztán valamiféle kötődés. Miért, miért, miért? Mert a szeretet, mert a szeretet más. Hogy miben? Napsi, remélem, hogy nem csak azért szeretsz, mert én adok neked enni! Na, ugye. Hogy akkor mégis miben más. Nos, ez nehéz ügy. Szóval, induljunk ki abból, hogy mi a szeretet. A szeretet: erény. Törekvés a jóra. Várj, megpróbálom érthetőbben megmagyarázni. Szeretni annyi, mint akárkit, bárkit és mindenkit szeretni. Készen lenni rá. Nem csak a rokonainkat, a barátainkat, hanem mindenkit. Hogy én szeretek-e mindenkit? Nos, nem egészen, de törekedhetnék rá, szóval szeretni csak az ember képes.

De inkább most siessünk drágám, mert hamarosan etetik a fókákat.

Hogy mi a szeretet? Képesség és akarat az ösztöneink megzabolázására. De erről egyszerűen képtelen vagyok beszélni.

Korareggel, Napsi még javában aludt, betéptem az erkélyen. Elővigyázatosabb voltam, mint a múltkor, kevesebbet használtam, de így is folyamatosan beszéltem, be nem állt a szám reggel óta. Hogy teljen az idő, kitaláltam, jöjjünk el az állatkertbe, de mindegyik állatnál képes voltam órákig hülyeségekről pofázni, és, ahogy kezdett kiürülni belőlem az anyag, úgy lett egyre kínosabb az egész. A páváknál arról értekeztem, hogy miért fontos az állatvilágban a színes hívogató külső a párválasztásban, még úgyis, hogy a kakasok esetében inkább hátrány a pompázatos külső. Épp, hogy csak azt nem mondtam, lám, mi mindenre képesek egy numeráért. A kaméleonoknál, ki gondolná!, meg épp fordítva, milyen fontos a túlélés szempontjából, hogy minél tökéletesebben el tudjanak rejtőzni. És akkor még nem beszéltünk például a színes békákról, akik figyelmeztetésként használják feltűnőségüket, vagy a hiéna nőstényekről, amiknek pénisz-szerű a klitoriszuk. Egyébként a hiénák klánokban élnek, a klánokat a nőstények vezetik. A fiatal hímeket elüldözik, ezek aztán más klánokhoz csapódnak, ahol a hierarchia legaljáról kell feljebb verekedniük magukat.

Rémes.

Napsugár azonban figyelmesen hallgatott, és okosakat kérdezett.

Remélem nem vett észre semmit.